A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány támogatásának köszönhetően két meghatározó őszi programra kerülhetett sor. A kisebb volumenű hegyi túra során 14-15 évesekkel másztuk meg a Pikuj 1408m magas hegycsúcsot. Kalandokból adódott bőven, mivel a serdülőkorúak többségének még semmilyen tapasztalata nem volt hegymászásból.
A lelkesen elinduló csoportban voltak edzettebbek, sportosabb alkatúak, akiknek nem volt annyira megterhelő a mászás, és voltak olyanok, akik gyengébb fizikumuak voltak, Egy órán keresztül egymást támogatva és nagyokat szusszanva nagyjából együtt haladt a csapat, de amikor már láthatóvá vált a hegycsúcs, akkor megkezdődött a verseny, hogy ki ér fel hamarabb. Végül mindenki egytől egyig felért a hegy tetejére, annak ellenére, hogy erős hideg szél és a kimerültség nehezítette az előrehaladást. Felérve mindenkinek jólesett a szendvics és egyéb élelem elfogyasztása! A hideg északi szél és a páradús levegő találkozása délutánra esőt, sőt jégesőt eredményezett. Előkerültek a köpenyek, és bizony nem volt veszélytelen a meredek terepen, vizes füvön lefelé igyekezni! Kb. egy órás gyaloglás után 600m-rel alacsonyabb szinten ennek a szeszélyes időjárásnak nyoma sem volt már. Napsütésben és némileg megnyugodva értük el a biztonságot nyújtó autóbuszt, és öltöztek át száraz ruhába a kirándulás résztvevői. Még el sem indultunk vissza, amikor felvetődött a kérdés, hogy mikor megyünk újra kirándulni? Hazafelé sokakat utazás és éneklés közben ért utol a végkimerültség és az álomba szenderülés, és szinte észrevétlenül értük el otthonainkat, a biztonságot nyújtó szülői házat.
A tantestületi közösségépítő tanulmányút indulási napján délelőtt még minden tanárkolléga tanított, a diákok pedig tanultak, de a tudatban ott volt az idő siettetése, hogy az elkövetkező napokban közös együttlét vár majd ránk, s ez mielőbb elkezdődjön. Ezen a szép őszi napon délutánra útra készen összegyülekeztünk, és a balesetelhárítási szabályok meghallgatása után útnak is indultunk. Délutáni időpont lévén igyekeztünk mielőbb úti célunkhoz érni, ezért az első megállóhelyünk a félúton túl volt, Terebesfejérpatakon, az Európa Közepe obeliszknél. Itt megtekintettük a koliba-múzeum szerteágazó tematikájú kiállítási tárgyait. Este Kőrösmező közelében Szvidovecen terepjárókra szálltunk át, amikkel 700m szintkülönbséget emelkedtünk szálláshelyünkig. Közben besötétedett, ezért csak reggel láttuk meg, hogy a táj jellege havasra változott… 
A szállásfoglalás után a közös vacsora elköltése hozta össze a társaságot. Másnap az Aszaghavas (Sztih 1705m) magas csúcsának megmászását tűzte ki célul a többség, és a Fekete-Tisza forrását, de néhányan a nehezebb Zsandarm ormot (1763m) és az Ikerhavas-csúcsot (1883m) választották. Napsütésben, de elmondhatatlanul nagyon erős és kitartó szélben tartott a hegymászás, ami próbára tett és megedzett minket. Kisebb gyerekekkel vissza is kellett fordulni… A csúcsra érve beláttuk a Szvidoveci-havasok feledhetetlen vonulatait, fotókat készítettünk. Itt erőnket felmérve felelős döntést hozva nem folytattunk tovább az utat a Fekete-Tisza forrásáig, mert a szó szoros értelmében felelőtlenség és életveszélyes lett volna, inkább visszafordultunk. Lefelé másik irányba megkóstoltuk az útba eső források vízét, sőt, még egy durva csőtörést is orvosolni tudtunk, legalább ideiglenes jelleggel, a nálunk lévő szigetelőszalaggal. Az estebéd mindenkinek jólesett, újra együtt volt a csapat. Este kötetlen program során beszéltük meg a nap eseményeit és általában a pedagógiai munkánk során felmerülő szakmai helyzeteket. Jobban megismertük egymást, közösséggé formálódtunk.
A programot úgy állítottuk össze, hogy visszaúton volt időnk megállni a Trufanyec vízesésnél Rahó közelében, valamint ellátogatni a huszti szórványmagyarság központi rendezvényére, a VI. Bethlen-napra. A Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek emléket állító ünnepség a program résztvevőinek garantált kikapcsolódási lehetőséget biztosított. A város központjában kézművesek és vállalkozók sátrai várták a fesztiválra látogatókat. A szabadidős program saorán mindenki tetszés szerint kipróbálhatta magát a hímzés, nemezelés, üvegfestés, gravírozás, korongozás, faégetés szakágában. Megküzdhettünk az ördöglakatokkal. A helyiek fodrászok, portrékészítők és arcfestők szolgáltatásait vették igénybe. A vállalkozók standjainál mézeket, lekvárokat, ínycsiklandó süteményeket, borokat, pálinkákat kínáltak. Közben kárpátaljai népi együttesek szolgáltatták a háttérzenét a színpadon. Sok rég nem látott ismerőssel találkoztunk Kárpátalja különböző településeiről, akik rácsodálkoztak, hogy ilyen nagy létszámú érdeklődő csoporttal érkeztünk az egy tömbben élő magyarok vidékéről. A házigazdák bográcsgulyással kínáltak bennünket. Végül késő este értünk haza, fizikailag kimerülten, fáradtan, de szellemileg töltekezve és frissen, összekovácsolódva, erőt kapva az előttünk álló munkanapok-hetek-hónapok szürke hétköznapjaihoz.
Összességében elmondható, hogy nagyszerű és sokszínű programok valósultak meg a pályázati projekt során. Hálásan köszönjük a támogatást, és bízunk a további jó együttműködésben!
Bárdos István
projektvezető tanár
